Szeretettel köszöntelek a V E R S E K közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
V E R S E K vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a V E R S E K közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
V E R S E K vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a V E R S E K közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
V E R S E K vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a V E R S E K közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
V E R S E K vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Vihar hajnalban
Én már ébren voltam, mikor permetezett,
Lágyan szitált, mint óriás szellem, úgy ereszkedett.
Elnéztem magamban nyíló, szürke keblét,
Mintha a fellegek könnyel borították volna el a szemét.
Megringatta erdeinek tengernyi zöld lombjait,
Kimosta földszagú, forró, napos falvait.
Cseppjei úgy hulltak, mint megannyi csillag,
Fekete lepléről leszórt aprócska ezüst darab.
Én már ébren voltam, mikor tombolt,
Fenséges angyala akkor tüzes villámot ont.
Láttam ólomszín, komor arcát sírni szüntelen,
S kacagni felhői közt mennydörögve hirtelen.
Sötét ének
Állok az erdőben a fekete égbolt alatt,
A csillagok rám vádlón fenik a fogukat.
Holdanyám vérzik s cseppjei meghintik arcomat,
Szürke fellegek kúsznak, kíváncsian lesik halálomat.
Kardomat az égnek szegezem, s merészen kiáltom:
Enyém az álmom, életem és mindörökké a sorsom!
Gyilkos düh, mely marcangol, azzal lendítem kardom,
Világnak s életnek rózsáját vérrel megkaparintom.
Sötét álmot az nyomban reám bocsájt,
Kardom porba hull, hadd ragadjon meg az ár.
|
|
Nemcsoda Gusztav írta 2 napja a(z) Saját versek feltöltése fórumtémában:
Komótosan kel fel a Nap csukott szemmel habzsolja a...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu