Alpár Géza, a múlt század magyarnóta szerzője ma lenne 100 éves. Az évforduló alkalmából bemutatunk a versei közül is. A magyarnóta klubban megtalálhatóak magyarnóta szövegei és videók amelyeken gyönyörű dalait tolmácsoolják előadóművészeink.

Még egy keveset…..



Hatvankét év van már ma-holnap mögöttem
A legszebb éveim elszálltak fölöttem
Bizony megváltoztam, másként gondolkozom
A fény is halványul a késő alkonyon
Egyre kevesebbet bír el a szív is már
Hiába elfárad az, aki sokat jár
S mert a többet is csak kis mércével mérem
Egyre kevesebb kell, amivel beérem
Azért kevés szépet még látni szeretnék
Talán kis ideig boldog is lehetnék
Még egy keveset…


Ha már nem láthatom Erdély szép hegyeit
A Magas Tátrának büszke fenyveseit
A földközi Tengert, a csodás Adriát,
S nem láthatom újra Velencét és Rómát
Leonardo mosolygó Mona Lisáját
Tintoretto csodás Szűz Máriáját
Képzeltem által még felidézhessem
Törpeségemből így felemelkedhessem
Legalább ez jusson nekem - azok helyett
Hogy pihenjen szemem a Tó tükre felett
Még egy keveset …


Hallgathassak esténként tücsök-muzsikát
Érezzem orromban virágok illatát
Lássam ,hogyha nőnek apró szőlő szemek
Mikor duzzadnak, mint kamasz leánykeblek
Figyeljem, hogy a must, hogy forr a hordóban
S az Ó-bor aranylón szökik a lopóban
Koccinthassak néha egy-egy jó baráttal
Ki mindig szemben áll és sohasem háttal
Ha szelíd mámortól megszédül a fejem
Az igazi társam fogja meg a kezem
Még egy keveset…

Szikrázó fehér hó vakítsa még szemem
A kis udvarunkban nagy hóember legyen
A fagy hűs pengéje vágjon a tüdőmbe
Felkiáltsak akkor igaz örömömben !
S úgy ámuljak el, mint valami csodán
Lám már hógolyózik az én kis unokám
Játszhassak még néha igjú szerepet
Bírja még az öreg :- mondják a gyerekek !
Csacska fonákságon még jókat nevessek
Még egy kis ideig jópofa lehessek
Még egy keveset…

Még egy keveset…..

Csak a gondviselés egészséget adjon
Munkával tölthessem minden hétköznapom
Naponta még egyszer jól elfáradhassak
Esténként kedvemre el-el nótázhassak
Ízleljem vasárnap a húsleves ízét
Halljam kanál, villa és tányér csengését
S jó ebéd után úgy hagyjam el helyem
Hogy rövid sétára még erőmből teljen
A lemenő napban hadd gyönyörködhessem
Még egy kis ideig hadd sütkérezhessem
Még egy keveset …

Szeretnék még adni, s kapni szeretetet
Néhány kérdésre még végső feleletet
Lássam öregen si még szépnek anyámat
Kísérjen utamon őszinte alázat
A hiúság, hívság már ne környékezzen
Vegyem tudomásul, hogy egyre öregszem
Ha nem teljesülhet a sok tervem, vágyam
Valami kevés nyom maradjon utánam
De addig töltsek el még békés éveket
Élhessek kedvemre még egy kis életet,
Még egy keveset….


Szigliget, 1974.


Himnusz a szülőföldről


Szűlőföld és Erdély, hogy mit jelent nékem?
E két szó muzsikál, úgy hallom, úgy érzem.
Hegyei, völgyei, virágos rétjei,
A földi világnak gyönyörű ékei..
Csörgedező forrás üdítő vizének
S a lankákon termő, sszamóca ízével
Innen indultam el még ifjú korban,
Hacsak rá gondolok, szívem nagyot dobban.
Amikor gyermeki értelemig értem,
Mikor már eszméltem,s láttam is ha néztem:
Előttem vonult el a sok játszi kaland
Mi látószögembe, öröktre itt martadt.
Édesanyám mikor a cimbalmán játszott,
Mesélik arcomon a rajongás látszott.
Amikor első hegedűmet kaptam,
Reggeltől-estéig, csak azt nyikorgattam.
Nyikorgatom most is,- nem szól olyan szépen,
A sok nyikorgásnak, már csak hasznát nézem.

Finom krémes-béles, kukorica-málé,
A tejes puliszka, jeges, habos kávé,
Mindezeknek íze itt ivodott belém,
Valamennyit érzem, itt a nyelvem hegyén.

Nagyszüleim értő, gondoskodó szívvel
Gyermeki lelkemet befestették színnel.
Szorgoskodtam gyakran, a nagyapám körül,
Szeme ragyogásán láttam mikor örül.
Ha az aprított fát szép sorjába raktam,
Fejemre barackot… meg tíz krajcárt kaptam.
Jutalmul a lova hátára ülhettem
,Mért ne hagyta volna, hisz lóra születtem.

A MAGYARNÓTA

A magyar ember szíve van a nótában

Egyszerű és természetes formában.

Benne van a fenyőerdők zúgása,

Falu felett szálló galamb búgása.

A kanyargó Tisza mentét bejárja,

Azt dalolja – ez is az ő hazája.

Vadvirágos rétek felett barangol,

Mindig talál szépet és jót valahol.

Felhők szárnyán tovaszáll az üzenet,

Felidéz sok hétköznapot, ünnepet.

Elringatja a kis gyermek bölcsőjét,

Az életnek üzenetét, örömét.

Akit elhív a csillogó nagy város,

Visszavárja az elhagyott virányos.

Gólya madár, fecske madár messze száll,

De tavasszal a fészkére rátalál.

Piros pipacs, búzavirág integet,

Kalászban már rejtőzik az ígéret.

Szőlővessző hajladozik a szélben,

Napsütésben, pacsirta száll az égen.

Aki árva nem maradhat magába,

Gyógyírt, vigaszt hoz a magányba.

Felidéz szép holdvilágos estéket,

Álmokat és napsugaras emléket.

Elsiratja ez elmúló éveket,

Bánatot és a szomorú éveket.

Áradozik az anyai szeretet,

Megindítja a gyermeki szíveket.

Sírhant felett düledező keresztet,

Kérdésekre mindig ott a felelet.

Az elmúlást juttatja az eszünkbe,

Ha elmegyünk, újak jönnek helyünkbe:

A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET,

HOGY NE NYÍLJÉK, HA JŐ A SZÉP KIKELET...

Budapest, 1993. december 31. Alpár Géza

Alpár Géza önéletrajza

Születt 1911. szeptember 28-án Kristyoron.( Hunyad vármegye ). Édesapja neve: Alpár József, édesanyja neve: Gagyi Pálffy Mária
Erdélyből 1919-ben, szüleivel és testvéreivel együtt Gyulára telepedtek. Négyen voltak testvérek, egy bátyja egy húga és egy öccse volt. Ma már csak öccse, Alpár Béla él.
Zenei tanulmányait magánúton végezte Dr .Molnár Imre professzor támogatásával, örökös segítségével….
A Trianon után középiskoláit Gyulán, Albertirsán végezte. Foglalkozása dekoratőr volt. 1939-brn Budapesten a Hutter és Lever Rt. Propagandistaként, és kirakatrendezőként foglalkoztatta. Államosítás után a vállalat jogutód gyárába a z Elida szappangyárba került, és anyagbeszerzéssel foglalkozott. 1957-től a Vas és Edénybolt Vállalat kirakatrendezője lett. 1965-től újra az Elida propagandistája lett, innen vonult nyugdíjba 1971-ben. Számos vállalati zenekarban játszott, mint hegedűs, Legtöbb nótája zenéjét és versét is ő írta. Sok barátjához ill., szerzőtáráshoz, énekesekhez is írt nótát, vagy köszöntötte őket verseiben.
1939-ben a „Rádió Újság Laszgallner Ernő emlékversenyen ,első díjat nyert. A címe: „Amikor én gazdag voltam..” A Díjat dr. Balázs Árpád dalszerző, a Rádió Újság főszerkesztője és Dr. Hlatky Endre dalszerző, a Magyar Rádió elnök-igazgatója adta át. A zsűri elnöke Pápai Molnár Kálmán költő, dalszerző az egykori Fráter Lóránd Társaság alapítóelnöke vette fel a Fráter Lóránd Társaság tagjai sorába. Örök barátságot és hálát érzett iránta, hiszen atyai jó barátja lett.
1939-ben írta a „Vasmegyei csárdás”-t, amit Gerencsér Máriához, majdani feleségéhez írt.
1941. október 22-én feleségül is vette Máriát, akivel a Hutter és Level Rt.-nél ismerkedett meg. Első dalait is, és a legtöbbet is a Ferencvárosban írta, az Angyal u. 12 alatt.. 1938-ban született az „ Eresz alatt fecskefészek „ c, dala, ami nyomtatásban csak 1947-ben jelent meg. Sütő András író, „Anyám könnyű álmot ígér c. könyvében írt erről a dalról. Levélben megírta : „ boldog lehet az a nótaszerző, kinek dala népdallá vált.!…

Kibédi Ervin barátja volt, aki azt mondta neki:-„ huszonhétévesen megírtad a nekrológodat.
Sőt azt is, hogy a nekrológokat bízzák Gaál Gabriella művésznőre.
„A Szigligeti csárdás” a Balaton partján, Szigligeten, a nyaralójában született. Melyet a kerámiából készült fecskefészek, három fecskével díszített. Ez most jelenleg fia nyaralóját díszíti Fóton. Sajnos fia, súlyos betegségben 2005. április 29-én elhunyt.
Gát Ferenc, aki felvidéki volt, szintén a Ferencváros lakója lett a Tompa u. 15. alatt. Itt írták meg dalukat Tekeres Sándornak „Tiszapartján mindig lesz nyár”. Sándor halála megakadályozta a nóta hangfelvételét. Azóta se énekli senki, pedig a Szól a Nóta sorozatban megjelent.
1946-ban írta Egerszegi Gézával közösen az „Ünnepnap van nálunk” c. dalt, melyet először László Imre énekelt. Majd később megjelent „Az a szokás járja ..”c. dal, melyet Solti Károly énekelt.
1943-tól tagja volt az 1949-ben megszüntetett PETŐFI társaságnak. Agyagfalvi Hegyi István volt a titkára. Majd alapító tagja, első elnöke volt az EGRESSY Béni Zenebarát Körnek. Apsóom sajnálatára ez 1994-től Egressy Nótaklub lett. Később elnökségi tagja lett a BALÁZS Árpád Zenebarát Kör-nek
1962-ben a szintén ferencvárosi Deák Rozával megírták a „ Szeretlek e szónál, nincs szebb a világon., melyet Pere János énekelt. Sokan , méltatlanul, kitüntetések nélkül mentek el, mint Kalmár Pál, Utry Anna. Meleg barátság fűzte őket Alpár Gézához, apósomhoz.
1968-ban a Magyar Rádió tánczene pályázatán elnyerte az egyetlen táncdal szövegdíját: „Te nekem mindig új maradsz..”
1980-tól a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja felvette tagjai sorába. Boldoggá tette, hogy a Kör díszelnöke Szeleczky Zita volt.
Gaál Gabriellához írt verset „ De szeretnék hazamenni .. „ címmel, és magyar nótát is „ VANNAK OLYAN EMLÉKEINK.. „ címmel.
Apósom azt írta önéletrajzában, 1994-ben :” valójában az sem jut eszembe, hány dalt írtam életemben. Nem is csoda, Hiszen csak keveset és ritkán hallhatom őket a Rádióban, Televízióban.”
Temetésén így búcsúztatták el: „ meghaltál, hogy halhatatlan maradjál”

Alpár Gézának egy fia volt, tőle van két unokája Gábor 1974-ben született, és Anikó 1980-ban született.
A testvérei közül már csak Béla öccse él.

Tisztelettel
Alpár Péterné ( Alpár Géza menye ) 30 9 550 748


Ezt a verset írtam az emléktábla felavatási ünnepségére, és ott a helyszínen én mondtam el. Madarász Katalin
énekelte még két nótaénekes pedig nótáit énekelte a kapuban.

Emléktábla


Itt állunk a kapuban,
Itt éltél boldogan.
Itt születtek nótáid,
Itt állnak most unokáid.


Soha nem tétlenkedtél
Magadnak hírnevet szereztél.
Nótáid a világot bejárják
Itthon mégsem eleget játsszák.


Boldog lehet az a nótaszerző
Kinek dalát, népdalként ismerik
Könyvében, Sütő András, a szerző
Meghatóan így emlékezik.


Fűtött a halhatatlanság vágya,
Ezt hírdesse ez az emléktábla.

2006. május 18.