Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez...

Szomorú a világ,
nem derít jobb kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
- bár régen teremtett.
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet..

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
hülyítik a népet.
Mást mutatnak néki,
"valótlan világot",
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
mind, a magyar ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a "házát"!
Ne hagyd, idegenek
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit egyház teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad,
Főldje bőven termő,
bőkezű, miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
"papír" lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
Leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!






Adj nekem Istenem
még vidám napokat,
csendeseket, jókat.
Nem is kell gazdagság,
csak egészség legyen,
megélek én már egy
szeletke kenyeren.
De, ha kenyeremre
egy kis zsírt is adnál,
komolyan mondom, hogy
azt is elfogadnám.
Sőt ha tetejére
egy kis húst is tennél,
Istenem én azt is
boldogan megenném.
Ha adtál kenyeret,
egy házam is legyen,
hogy ne ázzon tovább
elárvult, ősz fejem.
Ne legyen benne sok,
csak két kicsi szoba,
elférünk ott ketten,
- én és egy hű kutya.
Mert majd elfeledem
kérlek, hogy egy kutyát
is juttassál nekem,
ki vigyázni fog a
házra és kenyérre,
meg arra a pénzre
mit mégis adsz talán,
ha szerény kérésem
nálad, meghallgatásra
talál, én Istenem!!!
--------