2013-04-19

„Köztünk maradjon” című verseskötetéért Kántor Péter kapja az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2013-ban. A fődíjas mellett Szvoren Edina, Szálinger Balázs és Szőnyei Tamás írókat szólítják majd színpadra április 25-én az Artisjus Irodalmi Díjak átadó ünnepségén. 2006 óta összesen 31 kitűnő költőt és írót ismert el ezzel a díjjal az Artisjus Egyesület. Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Kántor Péter kapja. 1949-es születésű költő, műfordító négy évtizede publikál verseket. 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. Néhány évig nyelvtanárként dolgozott, majd a Kortárs irodalmi folyóirat munkatársa volt, 1990-91-ben pedig Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatát vezette. Eddig 14 verseskötete és számos műfordítása jelent meg orosz és angol nyelvből. A művész számos szakmai elismerést tudhat már magáénak (Európa könyvkiadó nívódíja (1980, 1985), Soros-alapítvány alkotói díja (1999-2000), Vas István-díj (2004), József Attila- és Palládium-díj). 2007-től babérkoszorús költő. A Köztünk maradjon a szerző 14. verseskötete. A sokszínű formavilágú, megrendítően személyes mű a 2012-es év jelentős irodalmi mérföldköve. Kántor Péter költői hangjában, világlátásában a banális és a kozmikus, a mindennapi és a különleges, az érzéki és az absztrakt elválaszthatatlan egymástól, ekképp lesznek versei ironikusan filozofikusak, egyszerre játékosak és súlyosak. (Életrajza: http://www.szepiroktarsasaga.hu/tagjaink/K%C3%A1ntor_P%C3%A9ter)  Artisjus Irodalmi Díjat kapnak 2013-ban:  Szvoren Edina Nincs és ne is legyen című elbeszéléskötetéért kap elismerést. Az 1974-es születésű zenetanárnő a diplomáját karvezetés szakon szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Írói pályáját viszonylag későn kezdte, de már ifjúkora óta kísérletezik a kispróza műfajával. Írásait a legjelentősebb hazai folyóiratok - Holmi, Jelenkor - kezdték közölni, ezeket nagy érdeklődés fogadta. Első novelláskötete Pertu címmel 2005-ben jelent meg. A Pertu hangos szakmai sikere után sem lett főállású író, ugyanúgy zenét és szolfézst tanít. 2009-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, 2012-ben NKA alkotói támogatásban részesült, 2010-ben Déry Tibor-díjat, 2011-ben pedig Bródy Sándor-díjat és Gundel művészeti díjat kapott. Jelen kötete (Nincs és ne is legyen) tizenkét elbeszélést tartalmaz, tematikusan mintegy kiszélesíti és elmélyíti a Pertu-kötet világát. Hangulatköre sötét, de nem reménytelen, stílusa hasonlatokban és választékos kifejezésekben gazdag, és rendkívüli megfigyelőerőről tanúskodik. Elbeszélő-művészete a mai középnemzedék legnagyobb ígérete. (Életrajza: http://szvorenedina.ewk.hu/eletrajz)  Szálinger Balázs Köztársaság című kötetéért kap elismerést. A keszthelyi születésű költő 1978-ban látta meg a napvilágot. Már nagyon fiatalon felhívta magára a figyelmet azzal, hogy látszólag korszerűtlen műfajokat (verses epika, vígeposz, verses kabaré) elevenített fel. Több drámát is írt, jelentős irodalmi műveket dramatizált, műfordításokat is készített színházi előadások számára, meglepetésként önálló kabaré-íróként és kabaré-előadóként is jelentkezett. Költészete erős közéleti érdeklődést mutat, ugyanakkor verseiben közvetlen politizálásnak nincs nyoma. Hangvétele a patetikusan komoly és a játékosan ironikus között mozog, de mindig kiegyensúlyozott harmóniára törekszik. Számos irodalmi elismerésben részesült már (egyebek között: Bródy Sándor-díj (2001), NKA alkotói ösztöndíj (2007), Junior Prima Díj (2008), József Attila-díj (2010), Örkény István-ösztöndíj (2011)). Legutóbbi drámája, a római korban játszódó, kalandos Köztársaság a hatalom és a politikai manipuláció dilemmáit tematizálja, s egyszerre érint történelmi és bölcseleti kérdéseket is. 2012-ben elnyerte Az Évad Legjobb Magyar Drámája Díjat. (Életrajza: http://www.szepiroktarsasaga.hu/tagjaink/Sz%C3%A1linger_Bal%C3%A1zs)  Szőnyei Tamást Titkos írás – Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, 1956-1990 című monográfiájáért díjazza az Artisjus. A szerző 1957-ben született Budapesten, 1979-ben diplomázott a Külkereskedelmi Főiskolán, majd 1985-ben elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját. Újságírói pályáját a Népszabadságnál kezdte, majd a Magyar Ifjúságban folytatta, ahol két éven át elsősorban kulturális és zenei cikkeket írt. 1989 és 1991 között a Világ című hetilap kulturális munkatársa volt, majd következett az Európa című hetilap kulturális rovata. Külsősként 1989 óta publikált a Magyar Narancsban, majd amikor az hetilappá alakult, a kulturális rovat munkatársa lett és maradt is húsz esztendőn keresztül. Jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozik. Első könyvét (Az új hullám évtizede) 1989-ben adták ki. Ezt követte 2005-ben a Nyilván tartottak – Titkos szolgák a magyar rock körül 1960-1990, amely tudományos igénnyel és olvasmányos stílusban megírt kísérlet annak a képnek a rekonstruálására, melyet a szocializmus utolsó három évtizedében a belső elhárítás alakított ki hivatásos tisztjei és titkos informátorai révén a populáris zene előadóiról és közönségéről. Öt éven át szívósan végzett levéltári „bányamunka” eredményeként született meg harmadik könyve, a több mint kétezer oldalas monumentális Titkos írás. A kötet nem csupán az irodalmi életre vonatkozó ügynöki jelentéseket tartalmazza, hanem azok szakszerű feldolgozásával, kontextusba helyezésével és magyarázatával az egész Kádár-korszakról fest sajátos korrajzot.