Bevallom Önnek töredelmesen, hogy nem sok mindent tudtam előzetesen arról a kis faluról, ahonnan Ön származik. Remélem beszélgetésünk során nekem is sikerül behatóbban megismerni Pócspetrit.

Hogyan tudná egy szóval jellemezni a települést?

E.L.: Otthonos.

Mi mindent érdemes tudni a faluról?

E.L.: Pócspetri történelme több évszázados múltra tekint vissza. Az ország keleti régiójában található, Nyírbátor közelében. Az itteniek ápolják a tradíciókat, sokan tevékenykednek a mezőgazdaságban, szorgalmas emberek élnek errefelé. A hithű vallásosság szintén jellemző a környékre. Itt -némi túlzással- mindenki ismer mindenkit és békében élnek egymás mellett a lakosok.

Mi minden köti Pócspetrihez?

E.L.: Rengeteg emlék, rengeteg élmény. Életem eddigi legnagyobb részét itt töltöttem el, itt végeztem az általános iskolai tanulmányaimat. Itt élnek szüleim és rokonaim nagy része is. Szeretem a település nyugodt hangulatát, az emberek közvetlenségét, a természet közelségét. Szerencsére ettől a közegtől Hajdúszoboszlón sem kellett teljesen megválnom, mert bár a város központjában élek, mégis csendes, zöld környezetben, ami kifejezetten kedvemre való. Mindig nagyon szívesen szakítok időt azon műsorok megtekintésére, amelyek Pócspetriről tudósítanak.

Mit tudna elmondani Pócspetri kulturális életéről?

E.L.: Sajnos már évek óta kevés információm van a község belső életéről, mivel tanulmányaim Nagykálló, később Debrecen, a munkavállalás pedig Hajdúszoboszló városába sodort. Régebben -ha időm engedte- igyekeztem részt venni a falunapokon, egyházi ünnepeken. A falunak saját népdalköre van és néptánc együttes is működik, a közösségi házban több alkalommal szerveznek programokat, az iskolában pedig gyakran tartanak szavalóversenyeket. Több zenekar is működik a településen, a zene szeretete kifejezetten jellemző a falura, hosszú időn át volt hagyomány a május 1-ei zenés ébresztő. Nem tudom, ez működik-e még ilyen formában.

Volt-e korábban olyan művész, aki Pócspetriből származott és később sikereket ért el?

E.L.: Most első körben Karaffa Gyula költő neve jut eszembe, aki -ha információim helytállóak- jelenleg is aktív alkotó és élt Pócspetriben.Ugyan nem művészeti vonatkozásban, de kiemelném még Veres András nevét, aki a faluból elindulva lett a Magyar Katolikus Egyház püspöke. Jelenleg Szombathelyen látja el feladatait.

Ismeri az említett urakat személyesen is?

E.L.: Karaffa úrral sajnos még nem volt alkalmam találkozni, a Püspök Úrral ellenben már több esetben is volt szerencsém beszélgetni.

Hogyan fogadták sikereit Pócspetriben?

E.L.: Meglepődve. Kevesen ismertek ezen oldalamról, ugyanakkor soha nem is volt célom, hogy kérkedjek vele, ez az én kis magánszférám. Nyilván pozitívan viszonyulnak ténykedésemhez, hiszen ez a falu kárára nem válik. A Polgármesteri Hivatal folyamatosan továbbítja irányomba azokat a felkéréseket, melyeket irodalmi rendezvényekre szoktam kapni. Ezúton is köszönöm nekik a közvetítő szerepkört. Ugyanakkor a Polgármester Úr (Pataki László József - a szerk.) -válaszul egy korábbi levelemre- írásos formában tolmácsolta irányomba jókívánságait.

Köszönöm a beszélgetést! További sikereket kívánok Önnek!

E.L.: Nagyon köszönöm! Önnek is minden jót kívánok!

Nyírbátorban születtem 1988-ban, gyermekkoromat a városhoz közeli kis településen, Pócspetriben töltöttem. Szüleim, Kremper Ilona és Egri László. Tizenéves korom óta foglalkozom versírással. Mindig is vonzott a művészetek és a kultúra világa. Hivatásomat is úgy igyekeztem megválasztani, hogy ettől a világtól ne szakadhassak el. A Debreceni Egyetemen szereztem történelem-magyar szakos tanári képesítést. A munkavállalás sodort Hajdúszoboszló városába. 2012 közepe óta élek ebben a hangulatos városkában, Emesével a feleségemmel együtt. Jelenleg a Bocskai István Szakképző Iskolában tanítok. A család központi helyet tölt be életemben, részben ezért is házasodtam a mai szokásokhoz képest korán, alig 24 évesen.

A 2012. évi Karinthy versíró pályázaton II. helyezést értem el humoreszkemmel. 2013 januárjában jelent meg Pennamorzsák címet viselő verseskötetem. Mindemellett a 2013 év elején útnak indított Polikróm művészeti folyóirat alapító-főszerkesztője vagyok. A lap célja a tehetséges diákok felkarolása, munkáiknak bemutatása, egy esetleges művészi-tudományos pályafutás elindításának támogatása.

2009 óta a Magyar Történelmi Társulat, 2011 óta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2013 óta pedig az Irodalmi Rádió tagja vagyok. 2013 májusától a lokális szintű Cédrus-díj kurátori feladatait látom el.