Az Akadémia így indokolta döntését: „A művészi szintre emelt emlékezésért, amivel megidézte a felfoghatatlan emberi sorsokat, és feltárta a megszállás hétköznapjait."

Modiano 1945-ben született Boulogne-Billancourt-ban, holland, illetve olasz gyökerű szülők gyermekeként, zsidó családban. Anyja színésznő volt, gyakran turnézott, apja pedig keveset volt a családdal, ami meghatározta Modiano gyermekkorát. Modiano akkoriban közel állt testvéréhez, Rudyhoz, aki 10 éves korában betegség miatt elhunyt. Az író 1967 és 1982 között született regényeit neki ajánlotta.

Patrick Modiano

Modianót a Zazie a metrón írója, Raymond Queneau tanította geometriára, ez a találkozás döntő jelentőségű volt az életében. A lelkes fiatal írójelöltet Queneau vezette be a francia irodalmi életbe, rajta keresztül ismerte meg azt a kiadót is, amelyik első könyvét megjelentette 1968-ban Csillag tér címmel. Az író akkor húszas évei elején járt, és elhatározása szerint már csak az irodalomnak élt.

A Csillag teret csak 2010-ben adták ki Németországban, 42 év késéssel, elsősorban a vitákat gerjesztő, szatirikusan antiszemita részek miatt, angolra pedig a mai napig nem fordították le.

Modiano 1968 és 2012 között 36 regényt írt, ebből közel egy tucatot fordítottak le angolra. 1978-ban megkapta a Goncourt-díjat, 2010-ben a Francia Tudományos Akadémia tüntette ki. 

Modiano az ismert francia énekesnő, Marie Modiano apja. A négylemezes énekesnő egyelőre nem kommentálta a hírt Twitterén.

Modiano írta a forgatókönyvét a Lacombe Lucien című politikai filmdrámának, ami 1944-ben, Franciaország német megszállásának idején játszódik. A film nagy vihart kavart a bemutatása után, sokak szerint sértette a franciák történelmi önérzetét.

Regényei témája a holokauszt utáni nemzedék én- és múltkeresése

Patrick Modiano a francia újregény és az egzisztencialista irodalom képviselője, központi témája a holokauszt utáni nemzedék identitásválsága és az emlékezés lehetősége. Alapvető fontosságú számára a múlt felfejtése és az önazonosság kérdése. Ahogy az Akadémia indoklásában is szerepel, Modiano másik visszatérő témája a német megszállás. Mivel az író személyesen nem élte át ezt az időszakot, gyerekkora és szülei életének feltárásán keresztül jeleníti meg a korszak jellemző problémáit.

Modiano több művében ábrázolta a társadalmi változásokat olyan kaotikus folyamatokként, amelyek közepette az egyén nehezen határozza meg saját magát. Regényeinek elbeszélői olyan megfigyelők, akik próbálják megérteni az őket körülvevő káoszt, hogy ezekből a törmelékekből felépítsék saját identitásukat.

Modianónak négy műve olvasható magyar nyelven. 1980-ban adták ki a Sötét boltok utcáját, aminek elbeszélője a saját emlékezetvesztésének történetét mondja el, miközben próbál rájönni, hogy ki az a lány, akivel a német megszállás idején Svájcba akart menekülni. A regény első mondata ennek megfelelően így hangzik:

„Nem vagyok semmi. Semmi egyéb, mint halvány sziluett az estében egy kávéház teraszán.”

A 90-es évek közepén jelent meg magyarul az Augusztusi vasárnapok, 2006-ban a Dora Bruder című regénye. Ebben az elbeszélő egy ’41-ben megjelent újsághír alapján kezd nyomozni, amiben a szülők eltűnt 15 éves lányukat keresik. Az aprólékos tényfeltárás során fokozatosan kirajzolódik az elbeszélő előtt a negyvenes évek Párizsának kaotikus viszonyrendszere és a kezdődő francia kollaboráció.

A Kis Bizsu című regénye tavaly jelent meg. Ebben egy magányos fiatal lány pillant meg a metrón egy ismerős arcot, aki különös módon nagyon hasonlít eltűntnek hitt anyjára. A lány a találkozás hatására elmerül saját múltjában, és nyomozni kezd anyja után. A kisregény egyik jellemző mondata így hangzik: „Mielőtt az ember szétrobbantja a múlt hídjait, a végsőkig el kell mennie, miközben a 'végsőkig' szó értelme homályban marad.”

„Patrick Modiano Dora Bruder című regényét Rőhrig Eszter ajánlotta a figyelmünkbe, aki egyébként rendszeres fordítója a regényeinek” – kezdi Gál Katalin, a Vince Kiadó igazgatója. – „A könyv világháborús, részben holokauszttematikája is jól illeszkedik a profilunkba: szürrealista, egyben egzisztencialista regény.

A történet, mint szinte minden Modiano-mű, Párizsban játszódik, itt keresik Dora Brudert, aki 1941-ben, tizenöt éves korában tűnt el, és ezért nagy valószínűséggel a kollaboráló francia kormány a felelős. Úgy is mondhatnánk, egyfajta Anna Frank-történet.

A francia gimnáziumokban kötelező olvasmány.

A regény alapja valós esemény, 1941-ben valóban megjelent egy újsághirdetés, amelyben a szülők keresték Dora Brudert. Akkoriban a lányom Párizsban élt, jól ismerte Modianót, ő is biztatott, hogy adjuk ki.” Az ügyvezető elmondása szerint a Dora Bruder piaci sikert nem aratott, de az olvasók körében nagyon népszerű.

Molnár Eszter, a három éve alakult Tarandus Kiadó irodalmi szerkesztője szintén Rőhrig Eszter fordításában gondozta Modiano A Kis Bizsu című regényét. „Kicsi, nemrég alakult, útkeresésben lévő kiadó vagyunk, éppen most váltottunk profilt, átálltunk a világirodalomra” – meséli a szerkesztő. – „Már lektoráljuk Modiano következő regényét, a jövő évi könyvfesztiválra időzítettük az Éjfű megjelenését.”

Hozzáteszi, a Tarandus Kiadó 2013-ban döntött úgy, hogy megjelenteti Modiano életművét. „Rengeteg könyv jelenik meg a világban, viszonylag esetleges, mit veszünk észre. Modiano, mint a bizottság is kiemelte, az apró részletek felidézésében mesteri. Művei tematikájában két fősodor ismerhető fel. Az egyik a világháborúval foglalkozik, a másikban a főszereplő az identitását keresi, apró részletekből próbálja megérteni, ki ő, merre tart az élete. Mintha egy detektív és egy történész keveredne az íróban. Az a történet, amelyben a főhős az élete értelmét kutatja, hibátlanul illeszkedik kiadónk profiljába” – mondja Molnár Eszter.

Modiano művészetéről Rőhrig Eszter írt hosszabban a Műhely folyóiratban: „Modiano szövegei szerény szókincsből építkeznek, pontosan fogalmazza meg a lét lebegő-foszló megfoghatatlanságát, a bizonyosságok hiányát. Mint minden nagy író, az ő művei sem pusztán az adott kor napi aktualitásainak vagy történelmi kontextusának ismeretében értelmezhetők, sokkal inkább az én helyrehozhatatlan elbizonytalanodását, az én és a másik kapcsolatának kérdéseit taglalják árnyalt megvilágításban.”

A most 272 millió forintnak megfelelő svéd koronával járó Nobel-díjat 106 író kapta meg eddig 1901 óta. Négy alkalommal adták a díjat megosztva, utoljára 1974-ben. Míg a tudományos díjaknál gyakori a megosztott díj, az irodalom esetében egyre inkább egyéni életműveket ismernek el. A díjazottak átlagéletkora 64 év, de megfigyelhető, hogy egyre idősebb alkotók kapják meg a díjat.

Eddig összesen 13 nő kapta meg az elismerést, legutóbb tavaly a kanadai Alice Munro. A díjazottak 27 százaléka angol, 13 százaléka francia, illetve német, 11 százaléka spanyol nyelven alkotott. Az Akadémia jelöléseit és véleményeit 50 évre titkosítják. Az irodalmi Nobel-díjat eddig túlnyomó többségben főleg prózában alkotó írok kapták – egészen pontosan 76-an, míg 33 díjazott volt költő, 14 drámaíró, és csak 3 esszéista.