Tóth Árpád (1886 - 1928) - ugyancsak a Nyugat nagy nemzedékének kimagasló költője és egyik legkiválóbb műfordítónk volt.
 Apja paraszti származású szobrászművész; ő tanárnak készült,
 de nem szerzett oklevelet, újságírásból és az irodalomból élt.
 Páratlan formaművészettel, egyéni hangon fejezte ki egy érzékeny és beteg ember szenvedéseit és sóvárgását a szebb,
 derűsebb, emberibb élet után. Az első világháború alatt egyre határozottabban adott hangot háborúellenes érzelmeinek.
 Tüdőbajban halt meg.

Ó, édes napsütés!Ó,édes nap sütés

Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul
A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,
Megannyi drága serleg, színültig telt kehely,
Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul -
És részegít a látás, szeszéllyel kitalált
Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,
És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez
Emelem az ömlő fény egyetlen italát...

Forró nyári nap

Börtön vagyok ma, bús magamba zárt,
S kalitkám sodronyhálózata izzik,
Az idegek!...

Most iszonyúak a forró faluk,
Fehéren izzik a meszes torony,
Vásott szaggal pörkölődő zsaluk
Körül por száll, szőke nyári korom...

Itt jobb. Az árnyék setét olaja
Hűsen keni a perzselt arcokat,
S a ménták hamvas illata...

Derüt dalolnék...

Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,

Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,
Szép, tarka rajzú szárnyon, mint a lepke,
Opál színekkel lengve még az árnyon,
Amely a lankadt lombokat belepte...

Mint halk hegedűszó...

Mint halk hegedűszó távoli korcsmából,
Felém muzsikál a messzi ifjúságból,
Bár a hátam mögött az ajtót bevágtam,
Egy-két gyönyörű, halk, andalodó vágyam.

Hej, halk hegedűszó, távoli korcsmából,
Feléd figyelek ma az üres, korcs mából,
Muzsikálj, régi vágy, fütyöréssz, emlék,
Mintha megint az a régi lennék...

http://abdai.lapunk.hu