Középiskolás koromban találkoztam először verseivel, sajnos ma már ritkán találkozunk velük. Engem nagyon megérintettek és örök értéket képviselnek. Nem szeretném, ha a feledés homálya befedné őket.

Ismerjétek meg életét és verseit. Egy blogban egy-egy verset teszek közzé.

Várnai Zseni

1890. május 25. Nagyvázsony –1981.október 16. Budapest

Apja szegény sokgyermekes szabómester, s családjával a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött. Várnai Zseni középiskolai tanulmányait már Budapesten folytatta, majd elvégezte a Színésziskolát. Férje, Peterdi Andor révén kerül kapcsolatba a munkásmozgalommal. Versei főképp a Népszavában, s verseskötetei is nagyrészt a Szociáldemokrata Párt kiadásában jelentek meg. A felszabadulás után irodalmi munkásságáért József Attila díjjal tüntették ki.

Költészetét két mélyen átélt érzelem indítja útjára: az anyaság érzése és a proletárélet megszépítésének vágya. Harmadikként az első világháború esztendeiben társul melléjük a felfokozott békevágy, s mindmáig ezek az alapérzélmek határozzák meg költői arculatát. A nagy intenzitással felfakadó érzés: az anyaság öröme verset csihol ki belőle, így jön létre első költeménye 1911 tavaszán (Anyaság). Az 1912–13-as nagy munkásmegmozdulások ihletésére megírja Katonafiamnak! című híressé vált versét, mely {488.} egyben első kötete címadó verse is lesz. E költeményében is az anyai szeretet felmutatásával akar hatni; a szakaszok végén refrén-szerűen visszatérő, kérő-követelő anyai intelmet akarja beleplántálni a katonafiak szívébe: "Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek!" A vers hatósugara sokszorosára növekedik a világháború éveiben, majd 1918-ban, a polgári demokratikus forradalom előkészítése idején.

Második verskötete, a Gracchusok anyja (1916), melyben a gyermekét féltő anyai érzelem sikerülten ötvöződik a háború elleni általánosabb tiltakozással (Csaták, Vér), a Nyugat költőinél is elismerésre talál. Kosztolányi Ada Negri anyaságot éneklő verseihez rokonítja, Kaffka Margit "őszinte és sokunknak igaz lelkünkből örvendetes" emberi dokumentumnak vallja a kötetet. 1917 tavaszán lelkesen köszönti az orosz forradalmat (Élet, szabadság): "Mint Páris lelke egykor, csodát szült most az Óra." 1919-ben felszabadult lélekkel énekli a proletárforradalmat (Vörös tavasz, Hiszek), s a háborúellenes versek szerzője most a Tanácsköztársaság önvédelmi háborújára mozgósít (Eredj fiam, Előre).

A Tanácsköztársaság megdöntése után is büszkén vállalja "viharszülte" forradalmas verseit (Emléksorok), s riasztó természeti képekbe Öltöztetve vagy bibliai történetekbe rejtve érzékelteti a dühöngő fehérterror légkörét (Őszi este, Ráchel siralma). Hangja mind elégikusabbá válik az ellenforradalom erősödő nyomása következtében (Mint a tiszavirág, Vízözön, Sír az erdő), de önmagát is biztatgatva – "dalolj erőt, ércdalt a csüggedőknek" –, a proletariátus új jövendőt érlelő lázadása is hittel teli kifejezést nyer költészetében (Kórus szopránban, A kuli pár szem rizsen él, És eljön egyszer az óra, Jöjjetek, építők). A fasizmus előretörése idején hangja az új háborús veszélyre figyelmeztetőn szenvedélyessé erősödik (Én mondom és Te add, tovább!, A sárga szél, Csak ember tűr). A bibliai téma és hangvétel a hitleri birodalom pusztulásának felidézésévé növekedik Látomás Jeremiással című, 1943-ban írt költeményében. 1944-ben a szabadságot hozó szovjet seregek érkezését várja-énekli illegális röpiratokon terjesztett, ellenállásra buzdító, bátor versében (Kopogtatok).

A felszabadulás után új erőre kapva énekel a beteljesedett szabadságról. Népszerűvé vált költészete alaphangját a szenvedélyes békevágy teszi vonzóvá (Békét! Élők, vigyázzatok!). Önéletrajzi regényében költői pályája kibontakozását rajzolja meg (Egy asszony a milliók közül, 1956), a forradalmak lázas légkörét, majd az ellenforradalmi korszak két súlyos évtizedét írja le (Fényben, viharban, 1958), végül a második világháború félelmetes légkörét eleveníti meg (Nem volt hiába, 1962). Lírája a korai szocialista költészetben a Csizmadia-epigonok zörgő, szárazzá vált mozgalmi verselésével szemben bensőséges emberi hangon szólaltatta meg szocialista meggyőződését, másrészt a világot, a proletárasszonyok és anyák szemével és lelkével láttatta és érzékeltette, ami újszerű témakört és lírai hangvételt hozott a költészetbe. Verselésének szinte rutinos egyszerűségével a súlyos társadalmi mondanivalót is közvetlenebb közelségbe tudta emelni, s ez népszerűvé tette a munkásolvasók előtt. A két háború közötti időszakban költészetének témaköre jelentékenyen kibővült, verselési készsége, technikája is új formákkal gazdagodott (Pléhmadonna, Mária evangéliuma stb.)

Férje :

Peterdi Andor (Sopornya, 1881. máj. 28. – Bp., 1958. márc. 27.): költő, műfordító, újságíró. Fiatalon Bp.-en pék-, majd mészárosinas. A század elején alföldi vándorutat tett, majd elvégezte a Vígszínház színiisk.- ját. Tanára, Balassa Jenő adta ki első verseskötetét. 1905-ben újságíró. 1909-ben feleségül vette Várnai Zseni költőnőt. Munkatársa volt a Népszavának és más baloldali lapoknak. A Petőfi Társ. 1916-ban tagjai közé választotta, de csakhamar kilépett. A két világháború között műkereskedéssel foglalkozott, 1942-től részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után betegsége miatt visszavonultan élt. Lefordította Emile Verhaeren verseit (Bp., 1917). – F. m. Szívem (Bp., 1904); Új versek (Bp., 1906); A föld énekel (Bp., 1919); Őszi szélben vadmadár (Bp., 1936); Üzenet (Válogatott versek 1905 – 1955, Bp., 1957). – Irod. Karinthy Frigyes: P. A (Nyugat, 1909); Vajthó László: P. A. (Napkelet, 1926); Forgács Antal: P. A. (Válasz, 1936); Heltai Nándor: Emlékezés P. A: ra (Kiskunság, 1958. aug.); Nádass József: P. A. halálára (Élet és Irod: 1958. 13. sz.).

Kisfia:

Peterdi Miklós (1911-1917)  

Lánya:

Peterdi Mária (Bp., 1919. okt. 12. – Bp.; 1970. szept. 30.): író, műfordító. Várnai Zseni és ~ Andor leánya. Párizsban az École du Louvre egyiptológia szakán szerzett diplomát 1943-ban. Hazatérése után részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-től a rádiónál dolgozott, 1948-tól lektorként. Anyjával közösen írta a Mint viharban a falevél c. önéletrajzi regényt (Bp., 1943). Tolmácsolásában több francia mű jelent meg m. nyelven.

forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Családi sír a Kerepesi temetőben. (Peterdi Andor , Peterdi Miklós, Peterdi Mária, Várnai Zseni)