V E R S E K

V E R S E K képgalériái

Verseskötet zabáló

12 kép

Verseskötettel jelentkezett a kövecsesi lelkész

1/2 oldal (12 kép)

Versképek

65 kép

Poétáink nyomában

15 kép

Weöres Sándor

4 kép

Rímbe szedett természet: Tavaszi verspark

3 kép

Böngéssz a galériák között!

Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek

2 mp 10 mp 30 mp

Diavetítés indítása

Simon Márton: Polaroidok

Verbális kalapácskészlet – Simon Márton: Polaroidok

Még csak két hete jelent meg, mégis számtalan hasonlat és olvasat látott már napvilágot Simon Márton második kötetével kapcsolatban. Van azonban néhány megállapítás, amin nem igazán lehet vitatkozni: 1. A Polaroidok olyan közel jutott a végtelen könyvhöz, amilyen közelről a Möbius-szalag háromdimenziós létezőnek tűnik. 2. A Polaroidok eddig a bizonyos pontig kézen fogva vezeti az olvasót, de mindig más úton. Viszont ahány olvasó, annyiféleképpen fog reagálni akkor és ott, ha feltételezzük, hogy az “akkor” és az “ott” szabadon elhelyezhető a tér-idő kontinuumban.

Akik – mint én is – sejtették a szerző blogját böngészve, hogy mi készül itt, éppen annyira lepődtek meg, mint akik azért álltak be a Corvintető bejáratánál kígyózó sorba, mert “lesz slam is!”. A vékonyka könyv ugyanis olyan, mint egy verbális kalapácskészlet: lapozgatja az ember, lapozgatja, aztán az egyik kétsoros úgy csapja mellkason, mint egy harci pöröly. Lapoz még egyet, egy pillanatra nem figyel, és a két oldallal korábbi, geológus-kalapácsnak tűnő semmiségről kiderül, hogy Andy Dufrense azzal jutott ki a Shawshankből.

Az viszont még ennél is furcsább, hogy a polaroidok néha úgy viselkednek, mint a hímnős kétéltűek. Ami elsőre üt, másodikra talán simogat, harmadikra esetleg átsiklik felette a szem, aztán negyedikre – egy másikkal összekapcsolva – megint új értelmet nyer. Az értelmezési variációk száma – szinte – végtelen.