1.

Kevés ami enyém

a Te halott

s nem fogadnak be az árnyak

meg kell maradnom valóságnak

bár nem tudom

mi az ami, van

minden kívülem rekedt

nem fonnak be

ezüst szeretetek

nincs barátom

mint a vándor

a városokhoz- közeledek

más életekhez

és elveszek

a határon

2.

Nekem nem fontos

ami másnak

az elmúlásnak

Te halott vagy

szerettelek emberben

virágban

dalaim fohászok:

születtél éltél a vágyban

saját mitológiámban

képzeletem elhanyatlott

virág a halhatatlanságban

3.

Csak annyi emberség

hogy megválthatnám magam

valamivel több

mint ami van

és mindenben létezhetnék

semmit sem értek

a könyörtelenség

hideg odvából kinézek

Te nem vagy

már-már nem hiányzol

csak minden hideg

és elpusztulok a magánytól

4.

Úgy születtél

hogy nem voltál

visszhangosak voltak a reggelek

a beszélgetések templomában

veled kívántam

és láttam csodát

nézd elroncsolt kezemet:

hogyan valljam meg

a napfogyatkozást

zavart viselkedését

megriadt életemnek

5.

Elvesztettelek

ki nem is voltál

a realitásban

csak a magányban az ember

mindenfélét kitalál

esendő testét

veszendő lelkét

valaki felemeli

s így visszanyeri

önmagát

felsírok hajnalban

mint a gyerek

nem győztem erővel

elhinni létedet

lefejezett álmaim

könyörüljetek

6.

Néha eljöttél álmomban

arcod  sohase láttam

tudtam: szólítasz titokban

más dimenzióban

követtelek a lehetetlenig

még megölsz-gondoltam

és nagy szerelmemben

elvittelek a tengerig

a víz a víz s a fény

elmosta a dimenziókat

karjainkhoz kagylók simultak

lettünk hullámzás

az anyagból a mondhatatlanig

miért az emlék

ha most nem vagy itt

riadtan rázom

a dimenziók rácsait

7.

Kit átkozzak

kire kiáltsak

kinek mondjam:

fájnak a szálak

a kitéphetetlenek

szimbólumok

legyetek könyörületesek

hazudjatok:

a kedves nem halott

jaj tudom

jönnek a napok:

konok ravatalok

8.

A mai nap tiéd

már-már élsz

annyira hiányzol

emléked kevéske melegét

ellopom az elmúlástól

ma megidézlek

ma este légy velem

s a jövőnek megígérlek

gyolcs-halottam

végy az életemből

új életet

emlékezne a képzelet

de nem ad menedéket

az idő

9.

Szenvedek

nem igaz

hogy elvesztettelek

jaj mondd hogy játszol

mondd hogy a távol

befonta testedet

és eljössz még

ha eljöhetsz

hogy nem a te hibád

szenvedek

fészkükből kiesett

fiókák

rettegésével kérdelek

mi lesz velem

tovább

10.

Félek

nélküled

minden megeshet

az egyetlen törvény

te voltál

lehúz az utca:

örvény

megszólítanék

idegeneket

hiányoddal vagyok

szakadatlan

és elveszek

beszívok idegen mozdulatokat

mint pirulákat beszed

a gyógyíthatatlan beteg

11.

Nem igaz

hogy ez  megeshet

nem igaz

hogy ember emberhez

nem közeledhet

szögesdrótok rázzák

véresre tépik

bicegő lábát

tátogó száját

befogják

szörnyszülött érzelmei

s odavetik jöttmenteknek

rámsimult a világ

mint pelyhes toll

galambra

tudtam mi az emberség hűség

NEM VAGY

ki kell  irtani engem

felesleges vagyok:

bolondgomba

12.

Majd eljön a hó

majd tiszta lesz a szem

tengerek fohászaként

szakad ki a szó:

veled vagyunk mind

csak te nem hitted el