László Mária

 

ÚJÉV köszöntő


Az Ó-év elmegy, de nyomába jő..
Kopogtat az Új Esztendő,
Időkerék körbe forog
Földi szekér velünk robog.

Elmúlt napok szép emléke,
Holnapra már múltunk része,
Újabb álmok, újabb tervek,
Szívünk mélyén raknak fészket.

Mikor éjfélt üt az óra,
Pezsgő pukkan, búcsúzóra..
Nemzeteknek szent himnusza,
Az égre küldött legszebb ima.

A Teremtőt kérve, kérjük,
Egy szebb jövőt hozzon nékünk,
Békességet minden népnek,
Szeretetet bús lelkeknek.

Reményik Sándor: Fagyöngy

Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdők könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet ütőerére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.

Karácsony éjszakáján.
ezernyi tündöklő hópihe száll.
Az otthonokban a szeretet lángja,
gyújt meg minden gyertyát.
De minden ember szívében kioltja ezt,
...12 hónapnyi gond és bánat.
S a karácsonyfa mellett ülve
kitör a lelkünkből az emlékek képe.
Hisz ennek az évnek már vége!

 

Karácsonyra

A
Szép,
Csodálatos,
Békés Karácsony,
Alma dió, minden, mi jó,
Ott van a Karácsonyfánkon.
Oly
Boldog
A mai napon
Minden földi ember,
Elmarad ma minden viszály,
Minden, hiszen ma csak örvendezni kell.
Csupán
Békesség és
Szeretet kell nekünk
Ezen csodálatos téli napon,
Mert ki él és mozog, tudja bizony,
Hogy a Jézuska születésnapja vagyon.
Áldott,
Békés,
Boldog,
Ünnepet!

forrás: marika0408.bloglap.hu

 

Devecsery László: Karácsonyi pillangók

Karácsonyi kismadár
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:

szél zenél a fákon.

Könnyed röptű hópihék
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.

Közeleg az este is:
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.

 

 

Volt egy kékszemű óriás
s egy icipici nőt szeretett.
A nő álmában egy icipici ház
meg egy márványrajzszirmú, illatos
diszloncokkal szegett, napos,
virághabos
kert lebegett.

Óriás volt az óriás szive,
s a keze oly nagy dolgokra szabott,
hogy nem sikerült megépitenie
az icipici kéjlakot:
még kopogtatni se tudott
az icipici lány
márványrajzszirmu lonccal illatos,
virághabos
kertjének háza kapuján.

Volt egy kékszemű óriás
s egy icipici nőt szeretett.
És icipici volt a nő:
s ahogy az óriás mellett loholt a nő,
elfárasztotta a nagy út.

Jenei Jánosné Terike barátnőm költeménye fogadjátok szeretettel

 

MI A BOLDOGSÁG?

 

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.

Zelk Zoltán: Sirály

Vak szemgödör. Halott sirály.
Kiholt a tenger: medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.

Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.

Hát állok itt, hát várlak itt.
Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.

Sár voltam, mostan zuzmara.
Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer éve itten áll!

Igen, százezer éve már.
Vak szemgödör.