Alpár Géza, a múlt század magyarnóta szerzője ma lenne 100 éves. Az évforduló alkalmából bemutatunk a versei közül is. A magyarnóta klubban megtalálhatóak magyarnóta szövegei és videók amelyeken gyönyörű dalait tolmácsoolják előadóművészeink.

Még egy keveset…..



Hatvankét év van már ma-holnap mögöttem
A legszebb éveim elszálltak fölöttem
Bizony megváltoztam, másként gondolkozom
A fény is halványul a késő alkonyon
Egyre kevesebbet bír el a szív is már
Hiába elfárad az, aki sokat jár
S mert a többet is csak kis mércével mérem
Egyre kevesebb kell, amivel beérem
Azért kevés szépet még látni szeretnék
Talán kis ideig boldog is lehetnék
Még egy keveset…


Ha már nem láthatom Erdély szép hegyeit
A Magas Tátrának büszke fenyveseit
A földközi Tengert, a csodás Adriát,
S nem láthatom újra Velencét és Rómát
Leonardo mosolygó Mona Lisáját
Tintoretto csodás Szűz Máriáját
Képzeltem által még felidézhessem
Törpeségemből így felemelkedhessem
Legalább ez jusson nekem - azok helyett
Hogy pihenjen szemem a Tó tükre felett
Még egy keveset …


Hallgathassak esténként tücsök-muzsikát
Érezzem orromban virágok illatát
Lássam ,hogyha nőnek apró szőlő szemek
Mikor duzzadnak, mint kamasz leánykeblek
Figyeljem, hogy a must, hogy forr a hordóban
S az Ó-bor aranylón szökik a lopóban
Koccinthassak néha egy-egy jó baráttal
Ki mindig szemben áll és sohasem háttal
Ha szelíd mámortól megszédül a fejem
Az igazi társam fogja meg a kezem
Még egy keveset…

Szikrázó fehér hó vakítsa még szemem
A kis udvarunkban nagy hóember legyen
A fagy hűs pengéje vágjon a tüdőmbe
Felkiáltsak akkor igaz örömömben !

Csak álmok / Only Dreams Kuczogi

Kisfiúk vagyunk - a forrás a miénk - aranyat mosunk.

Hiába a rosszkor rossz ígéret tiszta kék álmaink felett,

hogy pillanatokért napokat élünk, és elfelejtjük az egészet…

Egyformák vagyunk - feketék és fehérek - elhiszünk mindent.

Kisfiúk vagyunk - a szivárvány a miénk - titkokat vadászunk.

Hiába a rosszkor rossz ígéret tiszta álmaink felett,

hogy a lányok tövisek, nem csak virágok…

Ilyenek vagyunk - hallgatunk - ugyanazon a hangon nevetünk és sírunk.