Várnai Zseni:

Egy női szív kering a Föld körül.

E pillanatban fönt az égi térben,
hol női szív nem dobbant soha még!
E pillanatban fönn a magas égen
új korszakunk fényes csillaga ég!

Egy hang csendült az örök éjszakában,
hol női hang nem zengett még soha...
Egyedül fönt a jeges némaságban
szólni vágyott az egek vándora.

Egy női hang szólott az emberekhez,
és köszöntötte földi társait:
-Világ népe,ím teljesült az álom,
a lélek kitárta széles szárnyait!

Katona fiamnak Én magzatom, szép katona fiam,

Szíve vérével ír neked anyád,

Mióta a császár kenyerét eszed,

Vörösbe fordult itthon a világ!

Most készülünk a döntő, nagy csatára,

S ti lesztek ellenünk majd a sereg,

Ha ráuszítnak önnön véreidre,

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

Az anyaföldnek most zsendül a méhe,

Már lesi az ásós, kapás hadat,

Hogy szűz ölébe termő magot hintsen,

Várja az erőt, mely életet ad,

Most megmérjük irdatlan, nagy erőnket,

S nem ringatnak majd kalászt a szelek,

A termő föld lesz a mi lázadásunk:

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

Zalár József /Gyöngyös, 1825. 08. 28. - Eger, 1914. 06. 19./ költő.

Jogot hallgatott. A szabadságharc alatt Damjanich hadtestének történetirója volt, majd az egyik fővárosi iskolában tanított. Első versei

1846-ban jelentek meg, verskötetét 1875-ben Vahot Imre adta ki.

Elégia c. hosszabb versének három szakaszára szerezte FRÁTER LÓRÁND

az Őszirózsa, fehér őszirózsa c. nótáját.

Régen laktam én e házban, régen,
Rég elmúlt már az én gyermekségem.
E kis háznak hű lakója voltam,
Örömöm telt fákban, virágokban.

 Nádasdi Éva :Szelíden

 Öreg idő, szálló idő, belepte a holló hajam dérrel.
Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel.
Elvitte a legszebb rózsát,
nem hagyott még lombot sem az ágon,
Elvitte a féltett kincsem,
napsugaras, boldog ifjúságom.

Valamikor de sok könnyet, fájó könnyet csókolt fel az ajkam,
De a hosszú vándorúton egyedül maradtam.
Nem mulatok hangos szóval,
beérem már csendes halk zenével,
Öreg idő, szálló idő,
belepte a holló hajam dérrel.

Szövegírók: Magyarády Jenő

Amíg csak a szívem dobog,téged soha nem feledlek.

Fiammal beszélek

Nem felhők azok édes fiam,
A jó Isten most nem küld felleget.
Virágok nyíltak odafenn az égen,
Azok virulnak szép hazánk felett.

Dehogy gyermekem, nincs ősz odakünn
Most van a legszebb tündér kikelet.
Tavasz borult a bús magyar világra,
Imádkozz szépen, tedd össze kezed.

Hogy miért sírok? Ne kérdezd kincsem,
Jól esik sírni, azért sír anyád.
Szól a rádió, figyeljél csak szépen,
Hallgasd Csíkország szabadságdalát.

Hol van Csíkország? Nézd csak fiacskám,
Ez itt a térkép, rajta szép hazánk.

Az idős emberek iránt érzett tisztelet és megbecsülés jeléül László Mária gyönyörű versével köszöntsük az idős generációt. Élettapasztalatuk része jelenünknek és jövőnknek. Kívánjuk, hogy a tengernyi bölcsességet türelemmel és önzetlenül adják át másoknak, ajándékba pedig, még sok boldogságot rejtegető éveket kapjanak.

„Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihuny a vak mohóság, kapzsiság,
S szelíden pislog az emlék világa
A keze nem szorul konok ökölbe,
De simogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.