Vörösmarty Mihály ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG

 

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kívánunk, és óhajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szívetek, mint a gyertya
Oly vidámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el; -
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alul,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonul,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?

Év utolján

 

 

Kifelé az évnek a szekere rudja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -

Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

Újévi versek

 

 

Boldog karácsonyt kivánunk

a klub szerkesztői

"Szép tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben"

(Juhász Gyula)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel. 

 

 

 

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Donászi Magda: Télapó érkezése

 

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.

Szijjártó Sándor

Éjszakai villanások

Sörösüvegből kipárolgó savanyú szag rejtekében
elmosódott zenekar montázst vetít a levegőbe,
hol szerelmek fellobbanó pulzálása
rövid időre parázsként szárnyra kap,
majd gyertyafényükben vibráló csillagok
s halogén izzók kavalkádjának táncában
mutat utat a megtévedt lelkek áramlásának;
végül zuhanásukban felvillanva semmivé porladnak
a magányos ligeti padok lakkrétegén.
S vakító fényüktől megrészegült denevérek
elbutított templomharang körött keringenek,
ultrahangon sikítoznak és fohászkodnak
egy égre mázolt üstökös tűzcsóvájához,
ám a telihold fénye alatt részeg mámor üvölt,
rezgetve kóborló létek energiáit.

Balázs Pál

Sorstalanok

Sokat gondolkodom a világ dolgain,
Figyelem csöndben, hogy élnek odakinn.
Harcolnak, verekednek, amikor csak tudnak,
Nyomorukban a sorsuk elől futnak.

Örülni tudnak egy falat kenyérnek,
Neked két tányér krumpli nem elég ebédnek.
Az életmódunk sok mindenben eltérhet,
De tudjuk, rájuk is vár még egy szebb élet.

Kovács Béla

Titok

Ismeretlen valami

Mi számít titoknak manapság?
Véres bulvár nyomozók, hekkerek!
Minden mi érték s titok volt,
a közmédia mocskában hempereg.

Megfigyelt életed, most hova rejtheted?
Titkaid, félelmeid, vajon ki érti meg?
A tömeg? Mely ösztönélő, féktelen?
Zabálja perverz módon a benső félelem.

Húzd ki magad, nem ámítalak,
nincs senki de senki az ég alatt.
De ha semmi sincs soha a helyén,
valaki mégis megért, szeret! ÉN!

Orosz Zoltán (OZ37)

Élénken él bennem az élni akarás...
Ha jön a kaszás, akkor sem lesz aratás,
Túlvilág sem lesz, csak bennem a tagadás!

Szellemként, majd ha akarok, visszalépek,
Szeretteim orcájára csókot mérek.
Kísértet öleléssel karjukba térek,
Amit adnak, abból másnap újra kérek.

Holnapig békésen megpihenek velük,
Asztráltestem lészen bársonyos fekhelyük.
Ellenük vétkezőknek, leszek végzetük,
Mikor felöltenek, mint védő jelmezük!

Majd ha a föld alá temet a rettenet,
Harcolni fogok, míg a burkom megreped!

WILLIAM WORDSWORTH versei
2012.10.17




William Wordsworth:
Heten (We are Seven)


Egy egyszerű gyermek
Kinek még oly fürge tüdeje
S izmai életet teremnek
A halált vajon ismerheti-e?

Találkoztam egy kislánnyal
Nyolc éves, így mondta ő
Haja dús volt, sok hullámmal
Éke volt, a legszebb fejfedő

Parasztos volt, egy vadóc
Gyűrött-szakadt rongyosan
A szeme égő, fénylő kanóc
Szépségétől elakadt szavam

˝Nővéred, bátyád, kisleány,szivárvány,
A háznál mennyi gyerek van?˝
˝Mennyi?