Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.

Szijjártó Sándor

Sörösüvegből kipárolgó savanyú szag rejtekében
elmosódott zenekar montázst vetít a levegőbe,
hol szerelmek fellobbanó pulzálása
rövid időre parázsként szárnyra kap,
majd gyertyafényükben vibráló csillagok
s halogén izzók kavalkádjának táncában
mutat utat a megtévedt lelkek áramlásának;
végül zuhanásukban felvillanva semmivé porladnak
a magányos ligeti padok lakkrétegén.
S vakító fényüktől megrészegült denevérek
elbutított templomharang körött keringenek,
ultrahangon sikítoznak és fohászkodnak
egy égre mázolt üstökös tűzcsóvájához,
ám a telihold fénye alatt részeg mámor üvölt,
rezgetve kóborló létek energiáit.

Balázs Pál

Sokat gondolkodom a világ dolgain,
Figyelem csöndben, hogy élnek odakinn.
Harcolnak, verekednek, amikor csak tudnak,
Nyomorukban a sorsuk elől futnak.

Örülni tudnak egy falat kenyérnek,
Neked két tányér krumpli nem elég ebédnek.
Az életmódunk sok mindenben eltérhet,
De tudjuk, rájuk is vár még egy szebb élet.

Kovács Béla

Ismeretlen valami

Mi számít titoknak manapság?
Véres bulvár nyomozók, hekkerek!
Minden mi érték s titok volt,
a közmédia mocskában hempereg.

Megfigyelt életed, most hova rejtheted?
Titkaid, félelmeid, vajon ki érti meg?
A tömeg? Mely ösztönélő, féktelen?
Zabálja perverz módon a benső félelem.

Húzd ki magad, nem ámítalak,
nincs senki de senki az ég alatt.
De ha semmi sincs soha a helyén,
valaki mégis megért, szeret! ÉN!

Orosz Zoltán (OZ37)

Élénken él bennem az élni akarás...
Ha jön a kaszás, akkor sem lesz aratás,
Túlvilág sem lesz, csak bennem a tagadás!

Szellemként, majd ha akarok, visszalépek,
Szeretteim orcájára csókot mérek.
Kísértet öleléssel karjukba térek,
Amit adnak, abból másnap újra kérek.

Holnapig békésen megpihenek velük,
Asztráltestem lészen bársonyos fekhelyük.
Ellenük vétkezőknek, leszek végzetük,
Mikor felöltenek, mint védő jelmezük!

Majd ha a föld alá temet a rettenet,
Harcolni fogok, míg a burkom megreped!

WILLIAM WORDSWORTH versei
2012.10.17




William Wordsworth:
Heten (We are Seven)


Egy egyszerű gyermek
Kinek még oly fürge tüdeje
S izmai életet teremnek
A halált vajon ismerheti-e?

Találkoztam egy kislánnyal
Nyolc éves, így mondta ő
Haja dús volt, sok hullámmal
Éke volt, a legszebb fejfedő

Parasztos volt, egy vadóc
Gyűrött-szakadt rongyosan
A szeme égő, fénylő kanóc
Szépségétől elakadt szavam

˝Nővéred, bátyád, kisleány,szivárvány,
A háznál mennyi gyerek van?˝
˝Mennyi?

Sea Miller

Mécseseink lassan elalszanak,
a temető bezárta álmodóit.
Tanulni kell, hogy létezik véges,
hogy elkapjuk a végtelen fotóit.

Krizantémjaink hideg öl fölött,
ma csontot öltöztetett rőt retina,
éberen álmodtuk át magunkat
a holt múltba, akár egy balerina.

Spicc könnyedén, és ólommellkassal
elmormolt imáink összeadódtak,
még Istenhez is jutott belőle,
és szentségeink a mennyig csapódtak.

videó: https://www.youtube.com/watch?v=FIX18ALYvDA#t=11

Paraizs Júlia

Szarka Károly