AZ AKASZTÓFAVIRÁGOK BALLADÁJA

Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bőrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s szívünk, amely a názáreti ácsot
sohsem dicsérte, már a sárba folyt.

Az Artisjus-díj a kortárs magyar zeneművészeti és irodalmi alkotótevékenységet ismeri el, az év kiemelkedő szerzőit négy irodalmi és hét zenei kategóriában díjazza.

Villon-ballada

Maradni megmaradt, a történetből az út pora.
A költő emlékére szóljon e ballada.
Évekig csavargott, nem várt ő csodát,
S közben énekelt.
Hallgassuk hát Francois-t!

Süvít a szél, fázik a kezem,
Oly fáradt vagyok és üres a zsebem
Ballagok, hideg az idő
Hosszú az országút és esik az eső

Süssön a nap, arra várok én
Oly boldog leszek ezen a földtekén!

Sápadt arc, szakadt ruha,
Furcsa az élet és néha mostoha.
Rátok gondol, ti jó víg cimborák,
Francois Villon, a csavargó jó diák

Süssön a nap, arra várok én
Oly boldog leszek ezen a földtekén!

Vasadi Péter:A szó válságáról, a szó öröméről

ANYÁINK      László Mária

Kik szőttétek őseink menyegzői fátylát,
Hős fiaitoknak, a Kárpátok lábánál,
Kik elsőként mondtatok imát ott érettük, 
Mikor nomád tüzek lobogtak felettük.

Ti, akik mindig magyarul szóltatok,
Édes szép nyelvünket őrizte ajkatok, 
Kiknek szíve hasadt a háborúk nyomában,
Mikor fiatok hűséggel halt meg  a csatákban.

Titeket látunk még, most is e században
A Ti féltő szemetek ad vigaszt a mába,
Örök anyakép az, mit Emese ránk hagyott,
Az Isteni-hitünket, áldott imádságot.

A Balatonszemesi Önkormányzat Képviselőtestülete, a “Latinovits Emlékmű Alapítványa”, a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház és a Magyar Versmondók Egyesülete középiskolai és felnőtt versmondók részére vers- és prózamondó találkozót hirdet XIX. alkalommal, Latinovits Zoltán születésének 82. évfordulója alkalmából.

A pályázat célja

A pályázat célja a Latinovits Zoltán Országos Vers- és Prózamondó Találkozón való részvétel

Feladó: Varga Zoltánné Marika
Időpont: 2013.05.03., 10:25

Üzeneteim között találtam ezt a verset anyáknapján. Sajnos a szerzőjét nem írta meg Marika, igy szerzője nélkül teszem közzé. Aki tudja ki irta, majd jelezze. MM


Egy szál fehér rózsa,
és itt egy bonbon neked...
S most hadd csókolom meg,
ezt a dolgos kezet!

Szeretettel simogatott,
sokszor védett engem;
S olykor megmutatta,
merre kell majd mennem!

Szaladnak az évek,
és nem vagyok már gyerek.
S egy ideje azt is tudom,
miért és hová megyek.

Csupán az éj barátnőm.
Mindig eltöltenék egy éjt az éjjel
s nem üresek a véle töltött órák,
sőt olyanok, melyekre lüktetését
rábízhatom szivemnek, hogyha tetszik,
anélkül, hogy könnyelműn szórakoznék.

Megesik gyakran, érzem,
midőn kiválik árnyék-önmagából:
a megrögzött reménység
kitárja lángját bennem újra mindig
és száll a csöndességben, visszaadva
halhatatlannak gondolt
s szeretett földi rebbenéseidnek
a fényt.

MÁRAI ÉS TOLNAY KLÁRI

Onagy Zoltán, 2009, február 22 - 07:19

Hervadó szegfű reménye.
Még egy kicsit élni kéne.
Kissé megkopott.
Friss vízben új életre kapott.

Szárából féltő kezek sokat levágtak, 
Szoros szirmai kissé fakóvá váltak
De az életerő belőle ki nem hunyt 
zöldellő szárán csipkés pártája sem hullt

Mindennap abból van ereje.bőszen
Virágozni, s dacolni az idővel.
Mennyit napod lehet még?
Kérlek, ne legyen kevés!

Fonnyadó magam is egyre fél,
annyi dolgom lenne még.
Lankadt kedvemre forrást kívánni,
szivárványos érzésekkel szárnyalva szállni.