Ősz lépeget a lombokon,
talpa vörhenyes sár, agyag,
a boldog zöldre ráragad,
– föld felé hull a homlokom.
Hozzád szeretnék menni most,
jaj, elrontottuk! Nem lehet,
nem volna most már enyhület,
pedig meglásd: kifoszt,
kifoszt így minket az idő.
– Ha ostorát emelte ránk
a rossz világ,
mért nem öleltük reszkető
testünket egybe? Ó, miért
bántottuk egymást még mi is?
Kimondom a nevedben is:
botlott, kitért órák ezek,
jobban szeretnéd, tudom,
ha ujjadat csókolgatnám,
s térítgethetnéd fejem öledből.

Advent angyalai
Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal alőször szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

.,.

és aztán nincs vége, 
így megy ez tavasz óta, 
ha a Fényesség örök, hát 
kegyetlenül örök a nóta.

Már itt hullámzik köröttünk, 
s a szárbaszökkentet elviszi 
még mielőtt fejét önként lehajtaná, 
de a dal fönt fényesen hiszi, 
hogy a Föltámadott igéit mormoljuk alá.

S riadtan kérded: 
még hány temetésen találkozunk össze, 
amíg rám vagy rád kerül a sor? 
Tudom mikor átnézel a kandeláber-erdő 
nyiladékán, szemedben füstöl a fasor.

Várnai Zseni - Novemberi napsütés.

Délben mégis győzött a nap sugárka,
az ősz ködét átfúrta, mint a dárda
s a szürke ködmön fénylő díszt kapott
magára tűzte ékül a napot.

S míg a fénygömb ott tündökölt az égen
én földi porszem megigézve néztem,
olyan volt mint egy óriási mosoly
s szerte foszlott tőle a ködgomoly.

Így harcol ő a köddel és sötéttel,
s mikor a föld elfordul tőle éjjel,
ő akkor is ott virraszt őrhelyén,
s rést vág az egek sötét függönyén

1. Egy csepp

Egy csepp a tengerben.

Én az vagyok.

Egy csepp a tengerben.

Én is elfolyok.

Egy csepp, az vagyok,

és lassan elmúlok.

Egy kis fénysugár!

Még az vagyok.

Nappal is és éjjel is

álmodok.

Ha eltűnik a fénysugár,

már nem vagyok.

Sem nappal, sem éjjel,

már nem álmodok.

2. Versírás

Játék a szavakkal,

ha verset írok.

Pappírra íródnak

a kusza gondolatok.

Játék a szavakkal,

versben játszom.

A magány, a vágy

lesz a társaságom.

 Várnai Zseni:

Egy női szív kering a Föld körül.

E pillanatban fönt az égi térben,
hol női szív nem dobbant soha még!
E pillanatban fönn a magas égen
új korszakunk fényes csillaga ég!

Egy hang csendült az örök éjszakában,
hol női hang nem zengett még soha...
Egyedül fönt a jeges némaságban
szólni vágyott az egek vándora.

Egy női hang szólott az emberekhez,
és köszöntötte földi társait:
-Világ népe,ím teljesült az álom,
a lélek kitárta széles szárnyait!

Katona fiamnak Én magzatom, szép katona fiam,

Szíve vérével ír neked anyád,

Mióta a császár kenyerét eszed,

Vörösbe fordult itthon a világ!

Most készülünk a döntő, nagy csatára,

S ti lesztek ellenünk majd a sereg,

Ha ráuszítnak önnön véreidre,

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

Az anyaföldnek most zsendül a méhe,

Már lesi az ásós, kapás hadat,

Hogy szűz ölébe termő magot hintsen,

Várja az erőt, mely életet ad,

Most megmérjük irdatlan, nagy erőnket,

S nem ringatnak majd kalászt a szelek,

A termő föld lesz a mi lázadásunk:

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!